Táltos, sámánizmus

A táltos a magyar népi hitvilág természetfeletti erejű személye, akinek sorsát eleve elrendelték. Ez már születésekor nyilvánvaló, mert valamilyen jellel jön világra, például foggal születik, eggyel több lábujjal, tíznél több ujjal. A néphit azt tartja, hogy sokáig szoptatják, csendes, szótlan gyermek, de korához képest rendkívül erős. Sorsforduló volt a hetedik életév, ha eddig ellopták a fogát, nem lett meg a képessége, vagy ha ilyen korban eltűnt a háztól, "elvitték a táltosok". Ekkor tanítják ki a mesterségre, közösségbe való visszatérésekor már különleges erők birtokosa. Hajdú-Biharban és Nagyszalontán fennmaradt az a hiedelem, hogy valamiféle próbatételt kell tennie, fa "ágát-bogát", létrát kell megmásznia. Ennivalója elsősorban tej és tojás. A táltost gyakran felruházták a mindentudás attribútumával, sokszor jövendölt is, megmondta, hol van a földben kincs elásva. Általában segítő szándékú, de vihart, jégesőt is okozhatott. Testét nem fogta a golyó. Jellemző tevékenysége a viaskodás: a táltosok vas vagy tüzes kerekek, kék és vörös színű lángok, ellentétes színű csődörök (pej és szürke), fekete, füstös és fehér szőke bikák formájában küzdenek egymással. A viaskodás célja az időjárás jóra vagy rosszra fordítása. A viaskodás alkalmát előre tudják, azt is, hogy kivel és milyen formában kell viaskodniuk. A táltos alakjában az ősi samanizmus őrződött meg. Alakja rokon a halottlátóval és a garabonciással. A mesékben Táltosnak nevezik a hős - gyakran repülni is tudó - okos lovát. Magának a szónak pontos eredete nem ismert. A táltoshoz fűződő szájhagyomány két legfontosabb magja a félig bika-félig ember harca, valamint a szárnyas ló. Diószegi Vilmos kutatásai alapján szinte biztos, hogy a magyar hiedelemvilágban fordul csak elő. A magyarságra jellemző etnikus jegy a máig fenn maradt pogány magyar hitvilág emléke. A táltos alakja részét képezi a magyar népi műveltség samanisztikus emlékeinek. Egyes népmeséink motívuma, az égig érő fa és a "táltos fája" is samanisztikus emlék.

• Égig érő fa, életfa, világfa
  • Az égig érő fa, vagy életfa nem meseelem, de meséknek is része, önálló mesetípus, samanisztikus képzet, amely a magyar népmesekincsnek is fontos része, keletről magunkkal hozott örökség. A magyar néphagyomány világfa, tetejetlen fa, életfa néven is ismerik.
• Sámándobok és hímes tojások
  • A sámán feladata a lehetséges történések kifürkészése, a leselkedő baj elhárítása.
• Sámánság a magyarok között
  • A néprajzi gyűjtésekben megjelennek különleges képességű emberek is (tudós pásztor, táltos)
• A legrégibb magyar mítosz
  • a mitikus gondolkodású ember - akárcsak a mostani - az új dolgokat régi ismeretei alapján képezi le.
• A sámándobok szerepe és tudati hatása a varázsló szertartásokban (Őshagyományok - Sámánvilágok)
  • A sámáni kultúrákban a dob az egyik legfontosabb kelléke volt a szellemvilágokba való utazásnak, emiatt sok helyütt a sámán lovának is nevezték. A ritmikus dobszó hipnotikus ritmusa (kb. 3-4 Hz) segítette a sámánt annak a tudatállapotnak a kialakulásában, amely a gyógyításhoz, jósláshoz elengedhetetlen volt.
• Táltosok a magyar hitvilágban (Hegyikristály)
  • A sámán a magyar hitvilágban táltosként ismert, akinek papi minősége is volt, tehát a népe vallási vezetője is egyben. A táltosokat az égi atya az Öreg isten küldte, hogy harcoljanak a gonosszal népük védelmében és gyógyítsanak, nem beszélték Jézus tanításait, hanem a szerint cselekedtek.
• A táltos hiedelemvilág alakjai
  • A magyar népi hiedelemvilág alakjai közül elsőnek a táltos t említjük meg, mint olyat, melyben a honfoglalás előtti sámánhit vonásai leginkább megtalálhatók. Maga a táltos szó is feltehetően finnugor eredetű, így a finn megfelelője "tudós" jelentésű, ahogy a magyar tájnyelv is sokfelé úgy nevezi a természetfeletti erővel felruházott embereket.
• Magyar mitológia
  • A magyar mitológia világfelépítésében a samanisztikus háromszintű modellt követi, mely szerint egy ún. középső világ az általunk ismert fizikai valóság, ebben a világban él az ember és rajta kívül a földön élő természetfeletti lények.